Rokokó filmajánló

A történelem egyik legizgalmasabb periódusa híres túlzásairól: emeletes-tortaméretű parókák, pazarló lakomák, pikáns botrányok, fényűző kastélyok, laza erkölcsök, és mindenekelőtt már-már nevetségesen fantasztikus ruhák és ékszerek fémjelezték a burzsoá elit hedonizmusát. Két Franciaországban, a rokokó hazájában és egy Angliában játszódó filmet ajánlunk most neked, ha visszarepülnél ebbe a furcsa korba!

#1 Marie Antionette - Ha a korszak belső terei, ruhái, sütijei (és tinijei) érdekelnek a legjobban:

Mi történik akkor, ha egy unatkozó tinédzsert 14 évesen férjhez adnak, majd 19 évesen királynővé koronáznak? Sofia Coppola fantasztikusan látványos filmje erre a kérdésre ad árnyalt választ. Bár Marie Antoinettet (Kirsten Dunst) a legtöbb történész és életrajzíró általában elítéli, sőt néha kizárólagos bűnbakká teszi a népet felháborító extrém költekezései miatt, ebben a filmben kontextusba kerülnek tettei. És hozzá kell tenni, hogy senki nem ért annyira a tinédzserkorú lányok melankolikusan édes ábrázolásához, mint Sofia Coppola, ami ebben a filmben teljesedik csak ki igazán. A látvány olyannyira részletgazdag, hogy az embernek kedve lenne szinte másodpercenként megállítani a filmet. A stílusosan pazarló költségvetés olyan elemeket tartalmaz, mint például száz pár külön ehhez a produkcióhoz tervezett Manolo Blahnik cipő, fenségesen pazarló ruhaköltemények (szinte kizárólag a rokokóval kapcsolatban engedném használni a ruhaköltemény kifejezést), a legendás francia cukrászda a Ladurée által készített süteményhegyek és persze a tény,hogy a filmet konkrétan a Versailles-i kastélyban forgatták.

#2 Veszedelmes viszonyok - Ha fantasztikus színészek tolmácsolásában szeretnéd látni, milyen mocskos dolgokkal szórakoztatta magát a kor arisztokráciája:

Az ugyanezzel a címmel, 1782-ben megjelent eredeti könyv már a korszakban is botrányosnak számított, bár a forradalom előtt a francia arisztokráciát inkább szórakoztatta a levelezésekből felépülő történet, mintsem, hogy morális ítéletet lásson bele. Maga Marie Antoinette is élvezettel olvasta állítólag. Az azóta megért rengeteg különböző műfajú adaptáció közül a Kegyetlen játékok az egyik legismertebb, mely a 90-es évek gazdag New York-i fiataljainak környezetébe ültette át a történetet, de készült Veszedelmes tweetek néven Twitter üzenetek formájában is egy feldolgozás. Mégis, ha a konkrét korban maradunk, akkor a ‘88-as film minden bizonnyal a legjobb adaptáció. A történet két, teljesen erkölcstelen karakter fondorlatoskodásait mutatja be, ahogy manipuláció, csábítás (főleg csábítás!) és megszégyenítés segítségével érik el céljaikat. Glenn Close és John Malkovich lehengerlő gátlástalankodásai visítóan szórakoztatóak. Hogy a gyönyörűségesen hamvas Uma Thurman és Michelle Pfeiffer szempillarebbenésekkel is ici-pici félmosolyokkal tökéletesen kifejező játékáról már ne is beszéljünk. A filmnek egyébként modern szemmel nézve is van egy erős feminista narratívája, többek között arról, hogy a korban a nőknek nem sok választási lehetőség adatott, ha pedig mégis gyakoroltak valamiféle szabad akaratot, annak spoiler alert tragikus vége lett.

#3 György Király - Ha érdekelnek a kor abszurditásai, udvari szokásoktól kezdve az orvostudományig:

Bár a rokokó hazája Franciaország, művészetek, divat és építészet terén egész Európát meghódította. Apropó művészetek, az őrület mindig izgalmas téma a művészetben, pláne ha egy uralkodó őrületének bemutatásáról van szó, ahogy ebben a ‘94-es angol filmben is. Mivelhogy, az uralkodónak isteni tisztelet járt, őrültnek kikiáltani nem volt éppen egyszerű feladat. A film nem csak a mentális problémák különösen érzékletes bemutatásában jeleskedik, hanem abban is, hogy kézzelfoghatóvá, belélegezhetővé teszi a történelemkönyvek távolságtartásától nézve hús-vér valójában nehezen elképzelhető miliőt. Például a világ leghosszabb folyosóján nevetségesen hosszan kihátrálós jelenetével, hiszen nem fordíthatsz hátat a királynak, akkor sem ha megőrült, sőt, különösen akkor nem! Vagy éppen a báltermekben a parókákból szálló krétaportól való köhögés megmutatásával.Attól pedig nem is tudod majd, hogy nevess vagy sírj, ahogyan a király zavart tudatállapotát a kor legtanultabb orvosai igyekeznek „kezelni”,mai szemmel egy átlag néző számára nevetségesen fogalmatlannak tűnnek, teljesen véletlenszerűen találgatnak egymás között arról, hogy mi lehet a baj. Ami egyébként a film utáni rövid szövegből, a modern orvostudománynak és történészek munkájának köszönhetően egészen beazonosítható már.

Képek: IMDB
Szerző: Virág Zsófi