#DAIGEMUSE // Schütz Nikolett & Balla Máté

„Egyértelműen ott a lenyomatunk a másik alkotásaiban”

Művészélet otthon, házasságban, kimonóban. A festőművész és jelmeztervező Schütz Nikolett, Sücivel és az Ivan & The Parazol gitárosával, Balla Mátéval, fotóanyagunk modelljeivel beszélgettünk öltözködésről és alkotásról a közös életük tükrében.

A fotózás előtt jártatok a Daige műhelyében, ahol az új kollekció ugyanazon darabjába szerettetek bele mindketten. Hogy éreztétek magatokat a kimonóban és hogy illesztették be a saját stílusotokba a fotózáson?

Süci:

Jellemző, hogy ugyanazokba a dolgokba szeretünk bele. A kimonó egy természetes, itthoni viselet nekünk, ezeknek a daraboknak a mintázata pedig még harmonizál is 1-2 képemmel, így nem volt nehéz dolgunk a beillesztésükkel.

Úgy tudom, máskor is viselitek egymás ruháit. A Néha kevés, néha több klipjében például ugyanolyan paplanban csavarva szaladtok. A magánéletben is szerettek szórakozni a megjelenésetekkel, kísérletezni a másik holmijaival?

Máté:

Sokszor beletúrunk a másik ruhatárába, elsősorban én az övébe. Régóta természetes számomra, hogy ha a női osztályon találom meg az elképzelésemnek megfelelő ruhadarabokat, akkor onnan szerzem be őket. Nem ezen múlik, hogy férfiasnak érezzem magam. Érdekes, hogy sokaknak ilyen jellegű dolgoktól függ, hogy magukat annak érezzék. Ezzel nincs is semmi gond addig, amíg nem frusztráció szinten van jelen és nem úgy, hogy az ember ne legyen képes elfogadni azt, aki az ő elképzelésétől, a normálistól bármilyen szinten eltér. Akkor ugyanis már problémáról beszélünk, amivel sajnos én is nap mint nap szembesülök. Pedig csak szeretek úgy öltözködni, ahogy akarok. Nem nehéz elképzelni, hogy miken kell átesnie ma itthon még mindig azoknak, akik például szexuális beállítottság, vagy bármi más tekintetében eltérnek a nagy átlagtól.

Hogy jellemeznétek a másik stílusát?

Süci: Máté stílusának nagy erőssége a bátorság, ami például a fentebb említett ruhaviseletekben is megmutatkozik. Van egy biztos öntudata, nem foglalkoztatja, hogy mások mit gondolnak a megjelenéséről és többek között ez az, ami vonzóvá teszi. Van egy meghatározó klasszikus alap az öltözködésében, amit a trendérzékenységével képes izgalmassá tenni. Mindez természetesen ugyanúgy igaz rá zeneileg is.

Máté: Schütz sokkal nyugodtabb, mint én, kiegyensúlyozott és nagyon jó esztétikai érzéke van. Ezek a tulajdonságok ott vannak minden mozdulatában (amiket talán a kecsesség jellemez a legjobban), abban, ahogy rendezi a környezetét, de ugyanúgy a ruházkodásában és a művészetében is. A megjelenésében nincs sallang, sem öltözködésben, sem sminkben. Különösen fontosak számára a színek, az anyagok és azok mintázatai.

Mindketten művészek vagytok, ami sokféle dinamikát eredményezhet egy házasságban. Mit gondoltok, a tiétekben ez hogy működik? Mik az előnyei és hátrányai, ha lehet így fogalmazni?

M: Az előnye, hogy jobban megértjük egymás életmódját, életritmusát, mintha nagyon különböző területeken tevékenykednénk. A hátránya, hogy ezeknek a szakmáknak nyilvánvalóan megvannak a maguk bizonytalanságai, kiszámíthatatlanságai bevétel, tervezhetőség szempontjából.

S: A legfontosabb szerintem, hogy elfogadjuk, hogy kétfajta szerelem létezik mindkettőnk életében.

Észreveszitek a hatásotokat egymás munkáján?

M: Az, hogy emberileg fejlődtünk egymás mellett biztosan érezhető a munkáinkon is. Zenében könnyen felismerhető a másik múzsa szerepe, így mondjuk a Néhánál is, ami szövegileg is tőlem indult és az esküvőnkre készítettük el az első akusztikus verzióját Ivánnal meglepetésként. Rögtön megosztjuk egymással, ha csináltunk valamit, fontos a másik visszajelzése. Persze figyelembe kell venni, hogy valami lehet ígéretes és jó akkor is, ha elsőre nem nyerte el a kritikusod tetszését. A másik, hogy jobban érzem már, hogy hol mosódnak el a határok a különböző művészeti ágak között. Más a nyelvük, de az erejük esszenciálisan nagyon hasonló dolgokban rejlik.

S: A magánéletet és a művészet elkülöníthetetlen egymástól, így szerintem is egyértelműen ott a lenyomatunk a másik alkotásaiban.

Előfordul, hogy ugyanaz inspirál mindkettőtöket attól függetlenül, hogy teljesen más műfajban alkottok? Ha igen, mi volt az?

S: Az egyik fő inspiráció forrásom az utazás. Ha lehetőségem nyílik megismerni egy új kultúrát, akkor az építészete, jellegzetes színei, ételei és hangulatai biztosan hatással lesznek rám, és hazatérve termékeny korszakom következik. Ez valószínűleg azért van így, mert ilyenkor egy kicsit kívülről szemlélhetem magamat, illetve a saját kultúrámat. Ezt fel kellett ismernem, hogy a segítségével tudatosan kizökkenhessek az állandóságból, amibe művészileg hajlamos vagyok belekényelmesedni. Egy közös, mindkettőnk számára meghatározó hely volt például Párizs, aminek a bujasága fogott meg leginkább.

A hónapokig tartó önkéntes karantén mindenkire másként hatott, például volt, aki örült végre egy kis nyuginak, más inkább szorongott tőle és volt olyan is, aki nem találta nagyon másnak a helyzetet, mint ahogy egyébként él. Rátok hogy hatott? Könnyebb vagy nehezebb volt kreatívnak maradni?

M: Ez sok szempontból egy szomorú, nehéz időszak, amit nyilván a zenei élet résztvevői is megéreztek. Ha csak az otthon töltött időt nézzük, nekünk egyrészt nem volt szokatlan a helyzet, mert egyébként is sokat dolgozunk a négy fal között, másrészt kifejezetten jól ki tudtuk használni. Odafigyeltünk magunkra minden téren és teljesen rápörögtünk a természetfilmekre. A „na most kell dalt szerezni” hullámot kicsit erőltetettnek tartottam, mert ezt jobb esetben egyébként is megteszi, aki ezzel foglalkozik. Ettől függetlenül ment az ötletelés, születtek a dalötletek és sokat foglalkoztam a hangszeremmel.

S: Nekem arra volt jó ez a pár hónap, hogy picit utolérjem magam, és lekerülhessen rólam az addig halogatott teendőim terhe. Úgy érzem, hogy testileg és lelkileg is sikerült egy picit megtisztulnom. A stylist és arculattervező munkáim jó része elúszott, de közben két operának is megterveztem a jelmezeit és a festmény megrendeléseimmel is tudtam haladni.

Min dolgoztok most?

S: A karantén után újraindultak a forgatások, így most sokat dolgozom stylistként. Ami a saját projekteket illeti, több fotózást is csináltunk most a képeimmel Priszcivel és Donka Pannával. A set designban régi novemberes partnerem és barátnőm, Hársfalvi Réka segített.

M: Mi pedig most fejeztük be a zenekarral az új, magyar nyelvű lemezünk felvételeit.

Ajánlanátok nekünk egy-két inspiráló Instagramot, amit érdemes mindenkinek követnie?

S: A legnagyobb kedvencem most @mariejedig. Nagyon szeretem még @fongminliao, @carla-cascales-alimbau és @chloewise dolgait.

Süci, ha jól tudom, a Mome textiltervező szakán végeztél, és hamar sikert is értél el a Hársfalvi Rékával és Szenteczki Boldizsárral közös November kollekcióval elsők lettetek a Gombold újra 2014-es versenyén. Ma pedig már festőként is alkotsz. Hogy zajlott a váltás?

S: Mindenkinek más irányt vett az élete, ami ellehetetlenítette a közös munkát. Szeretek egyszerre több mindent csinálni és időszakfüggő, hogy éppen melyik irányzat van hangsúlyosabban jelen az életemben. Festeni 16 éves koromban kezdtem el. Kezdetben a figurális vonal foglalkoztatott, de az évek során egyre inkább az absztrakt felé fordultam. Érdekes volt megfigyelni a szűkebb környezetemen, hogy kell egy kis idő, amíg valaki előképzettség nélkül is képes lesz igazán értékelni ezeket a képeket.

A benned élő textiles hogy tudja kifejezésre juttatni manapság magát?

S: A jelmeztervezéstől nyilván elválaszthatatlan a textiles múltam, de azt gondolom, hogy a festményeimben is visszaköszön ez a fajta látásmód.

Máté,van különbség a fellépőruháid és a magánéletben viselt ruhatárad között? 2020-ban is élesen elkülönülnek még ezek a kategóriák egy rocksztárnál?

M: Nagy az átfedés a kettő között. Van 1-2 olyan darab, amit kifejezetten a színpadra szánok, de nem vagyok az a zenész, aki magára ölt egy karaktert a színpadon, amit a koncert végén le is tesz. Az öltözködés az önkifejezés egy fontos módja a hétköznapjaimban is. Ugyanazt a személyt, ugyanazt a világot szeretném megmutatni a segítségével, lehet persze, hogy a szituációtól függően kicsit más eszközökkel. Az, hogy ez egy zenekarnál mennyire különül el, inkább koncepció kérdése, mint korszaké.

Ki öltözködés szempontjából az ikonod, ha van ilyen?

M: Hatás rengeteg van, de a legmenőbb rocksztár még mindig Keith Richards, valamint David Bowie az, akinek a hagyatéka ebből a szempontból is verhetetlen.